2012. április 22., vasárnap

Kanapészörf képzelt barátaimnál - avagy az individuális társadalom közösségi oldala

Tessék, már megint beregisztráltam valahová, bár nem tudom, mivégre. Az én egyéniségemet is felületesen tükrözik a különböző online felületek. Facebook, párkereső, gmail és a legújabb a couchsurfing vagyis más néven kanapészörf, a nem gyengébbek kedvéért.

Mindegyik ugyanarról szól: kitöltök egy űrlapot (ahelyett, hogy a lelkemben tátongó űrt tölteném ki - vagy be) méghozzá a legfontosabb adataimmal, mint születési dátum, beszélt nyelvek, kedvenc filmek könyvek és zenék. Ebből tisztán ki is rajzolódik a személyiségem, ha ezt tudod rólam, mindent tudsz. Több érdekesség nincs is bennem. Ezután megnyomom a regisztrálok feliratú gombot, és máris tagjává váltam az "Online Közösségnek". Ez könnyű volt, Csak egy gombnyomás, és máris befogadtak.

Ezen az oldalon kereshetsz olyan embereket, akik befogadnak téged néhány éjszakára, és körbevezetnek abban a városban, ahol játszod az eszed, meg a túristát. Cserébe megismerhetitek egymás kultúráját, főzhettek együtt egymás helyi kajáit, gyakorolhatjátok a nyelvet, bulizni mehettek együtt, egymás idegeire mehettek, vagy akár szerelembe is eshettek. Hogy ezek közül melyik fog megtörténni, az mindig ott dől el.

A kanapészörf célja az, hogy közelebb hozza egymáshoz az egyébként távol lévő embereket, földrajzilag és érzelmileg egyaránt, nem pedig az, hogy a csóró egyetemisták ingyen szállást tarháljanak egy menő európai nagyvárosban. 

Ezután ki kell alakítanom a profilomat, nincs pofám kihagyni ezt a lépést. Ez abból áll, hogy mindenkivel el kell hitetnem, népszerű vagyok, barátok tömkelege vesz körül engem, ez látható a "number of friends" listából és a feltöltött party képek számából is. Menő zenét hallgatok, olyat, amit senki , de senki nem ismer, még a hiperkarmás srácok sem:) Ez látható is a music listából. Hmmm aztán vannak még itt filmek mint a Blöff, a Ponyvaregény, vagy a Mechanikus narancs. Minél művészibb és szomorúbb, annál menőbb és alternatívabb vagyok, tehát annál nagyobb az esély, hogy "NAGYON KÜLÖNLEGES EGYÉNISÉG" hamis látszatát kelthetem emberekben.
 Dosztojevszkijt pedig nem kell elolvasnom, elég csak lájkolnom, és máris tagja vagyok az intellektuel fiatal magyar értelmiségnek.

Kellenek még olyan kötelező mondatok, mint open - minded és easy - going vagyok. Ez nem feltétlenül igaz, nálam ez helyzetfüggő. Kell még szeretnem az utazást, az idegen kultúrák megismerését. Ezek alkalmassá is tesznek arra, hogy álmomban hálózsákban szörfözzek egy kanapén valahol  Európában.

Én se vagyok ám jobb a deákné vásznánál, engem is beszippantott tehát az irritáló virtuális irrealitás. Facebookon találkozom a barátaimmal face to face. Online társtaláló oldalon is fent vagyok, mert a szerelem eleven elemem, és úttalan utakon fejvesztve keresem, ezért esem szerelembe az interneten. A gmail fiókomba személytelen, jellemtelen, jellegtelen hírlevelektől jön névnapi képeslap, nem is valós személyektől. De valahogy olyan, de olyan jól esik, hogy boldog névnapot kíván nekem a Vodafone!

És végezetül kanapészörf: idegen városokban bolyongok, hátizsákomban tokaji bor és hamuba sült pogácsa, fülembe még ősmagyar dal rivall, és arról mesélek, milyen lenn az Alföld tengersík vidékén, és arról, hogy Budapest, de csodás. Idegen emberekkel kártyázom ,borozok soiréekon vagy ülök be sörözni. Aztán idegen nappalik hideg kanapéján talál rám az édes álom,és hálózsákom ladikjában a szőke Tisza hullámain ringatózom gondolatban, miközben virágzó kérészek röpdösnek fejem felett, és keresik életük egyetlen egyéjszakás kalandját.

Virtuális barátság. Eljátsszuk, hogy merünk szeretni, pedig nem is. Néhány éjszakára eljátsszuk, hogy mi barátok vagyunk. Úgy teszünk, mintha barátok lennénk mert egyszer már aludtunk egymás kanapéján, úgy teszünk, mintha barátok lennénk, mert ugyanazt a zenét szeretjük. Úgy teszünk, mintha barátok lennénk, mert mindketten szeretünk utazni, open-mindedok és easy - goingok vagyunk. Aztán véget ér az utazás, és....????? És azért időnként lehet ebből igazi barátság is.

Ez sem szól másról, csak a szögről, ami meghatározza, milyen szélesre tárom szívem ajtaját. És miután kitártam, meddig hagyom nyitva. Egyesek nagyon keskenyre tárják a szívük ajtaját. Egyesek pedig nagyon szélesre, és nyitva is hagyják örökre. Ebből lehet tényleges és virtuális barátság. Ami viszont nagyon jó, hogy időnként meg lehet tapasztalni, hogy spontán bizalmat adsz valakinek, és nem történik semmi baj ebből. Jót adsz valakinek, úgy, hogy te kezded, és ebből nem lesz semmi baj. Nem vársz arra, hogy ő adjon először jót. Te kezded. És ebből nem lesz semmi baj. Durva, mi?

Valahogy így vagyok a couchsurfinggel. Néha fura, néha csodás. Néha műbarátság, néha igazi. Melyiket válasszam? Szeressem, vagy ne szeressem?

Legyen az, hogy szeretem. Szeretem a Couchsurfinget. Legyen ez.

Lájkolom.

Én lájkolom, te lájkolod, ő lájkolja. Mi lájkoljuk, ti lájkoljátok, ők lájkolják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése